Az egész előadásomat nem írnám le, inkább a motáviciójáról írnék néhány gondolatot, a lényegi tartalom elérhető a letölthető fóliában és a hivatkozott oldalakon.

A virtualizáció egyik mozgató rugója a konszolidáció, azaz minél jobban osszuk meg fizikai erőforrásainkat a virtuális gépek között. Azaz erőforrás hatékonyságról beszélünk, aminek az is része, hogy optimalizáljuk azt, milyen erőforrásokat használunk. Minél kevesebb erőforrást igényel egy virtuális gép, annál többet tudunk elhelyezni egy kiszolgálón. Az erőforrások csökkentését virtualizációs környezetre fókuszálva két módon érhetjük el: 1) felesleges szolgáltatások kikapcsolásával (esetleg mérséklésével), ezek fizikai környezetben tipikusan nem voltak számottevők, mert általában üres járatban futott minden, 2) a használt szolgáltatások erőforrás igényének csökkentésével, például a paravirtualizált eszköz meghajtók, de a “thin provisioning” adta lehetőségeket is ide sorolhatók.

A testreszabásnak elszigetelési motivációi is lehetnek: egyes virtuális gépek erőforrás éhsége ne korlátozza másik virtuális gépek rendelkezésre álló erőforrását (például egy rendszermag fordítás ne lassítsa le a bevételt termelő webáruházat).

Azért is szükség lehet a virtuális gépek testreszabására, mert a megváltozott környezet révén a működés is megváltozik. Kiváló példa erre az időtartás kérdése, de fizikai környezettől függően a lemezkezeléssel kapcsolatban is számos változás jelentkezhet a központi tároló rendszerek alkalmazása miatt.

Hol lehet testreszabni? Egyrészt nyilvánvalóan a virtuális gép beállításaiban. Az egyszerű pipák és csúszkák akár bonyolult működési hatást is eredményezhetnek, azaz mindenképpen érdemes utánanézni. Erre forrást biztosít egyrészt a súgó, másrészt az előadásban igyekeztem különféle irodalmakat kigyűjteni, melyek az adott funkció valamely aspektusát vizsgálják.

A virtuális gépet természetesen az operációs rendszer és alkalmazás szintjén is lehet optimalizálni figyelembe véve a megváltozott környezetet.

Az előadást végig lapozva kitűnik, hogy rengeteg beállítási lehetőség van. Nem mindig érdemes mindet alkalmazni, mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy a konkrét környezetben minek milyen hatása van. A létrehozott virtuális gép sablonok mindenképpen jó alanyai a testreszabásnak, hiszen a sokszorozás miatt 1-1 módosítás többszörösen jelentkezhet az infrastruktúrában (főleg VDI környezetben). Már létező virtuális gépek esetén (például P2V) természetesen jobban mérlegelendő a befektetett munka és elérhető haszon, azonban a lehetőségeket célszerű nagyjából fejben tartani, hogy rendellenesség esetén tudjunk a javítási lehetőségekről.

A lista természetesen nem teljes, ha valakinek további kisebb/nagyobb jelentőségű bejáratot és bevált testreszabási szokása van, a megjegyzések között mindannyian szívesen fogadjuk.

Fogalmak (saját értelmezésem)

Mi a template? A template egy olyan, korábban létrehozott virtuális gép (nevezik ezt “golden image”-nek is), amelynek a lemásolásával nagyon rövid idő alatt hozhatunk létre egy új virtuális gépet. Az új virtuális gép jellemzőiben természetesen tökéletes mása lesz a template-nek, melyet a létrehozás után testre kell szabni.

Mit tartalmaz a template? A template tartalmazza a (virtuális) hardver környezetet,  a telepített operációs rendszert, a feltétlenül szükséges alkalmazásokat és beállításokat.

A template testreszabásában kétféle módon járhatunk el, van egy könnyebb út (a Microsoft sysprep felhasználásával) és egy nehezebb (kézi testreszabás), mindkettőről beszélni fogok, de természetesen mindenkinek a könnyebb út használatát javaslom.

Microsoft SysPrep (System Preparation tool)

Amennyiben nem a könnyebbik utat választjuk, ezt a lépést ki lehet hagyni.

• Első lépésként le kell tölteni a Microsoft oldaláról a sysprep csomagot minden olyan Windows verzióhoz, amelyből template-t szeretnénk készíteni:
  • XP: 32 bit, 64 bit,
  • Server 2003:  32 bit, 64 bit.
• A letöltött csomagot ki kell bontani, pl.: “WindowsServer2003-KB926028-v2-x86-ENU.exe /X“
• A kibontott fájlok között meg kell keresni a deploy.cab fájl, aminek a tartalmát kicsomagolva a Windows verziójától függően el kell helyezni a vSphere Center megfelelő könyvtárában, melynek a gyökere a “C:\Documents and Settings\All Users\Application Data\VMware\VMware VirtualCenter\sysprep“, a vCenter telepítése által már itt létrehozott könyvtárak nevei jó támpontul szolgálnak a megfelelő kiválasztásában.

Ezekkel a lépésekkel előkészítettük a “templételés” könnyebbik útját.

Template létrehozása

Ebben a lépésben a template létrehozása gyakorlatilag semmiben sem különbözik egy “hagyományos” virtuális gép létrehozásától, hisz ugyanazokat a lépéseket kell végrehajtani, csak arról nem szabad elfelejtkezni, hogy ez a gép semmi olyan specialitást nem szabad, hogy tartalmazzon, amire később a templét-ből létrehozott gépek nem mindegyikében lesz szükség.

• Létre kell hozni egy virtuális gépet a kívánt, még éppen elégséges (hisz maga a gép sosem fog futni a telepítés után, a belőle létrehozott gépeken pedig tudunk módosítani) hardver összetevőkkel. Javaslom, hogy
  • multi processzoros kernel települése érdekében (természetesen csak ha tervezünk a későbbiekben ilyen virtuális gépet létrehozni) legalább 2 processzort használjunk,
  • minden meglepetésre felkészülve a háttértár mérete legyen kellően nagy, a típusát érdemes “Thin Provision”-re állítani, így foglalja a lehető legkevesebb helyet,
  • használjuk a lehető legfejlettebb hálózati kártyát, amivel elkerülhetjük a VMware Tools telepítése utáni hálózati problémákat (amik a MAC cím és a driver változása miatt adódhatnak),
  • olyan hálózatba rakjuk a gépet, amelyről az valamilyen módon kilát az internetre a frissítések beszerzéséhez,
  • 32 bites XP esetében LSI SCSI kártyát használjunk, a drivert le kell tölteni az LSI honlapjáról és a telepítőt majd F6-tal indítva hozzá kell adni a telepítéshez,
  • a gép neve valamiképpen tartalmazzon utalást arra nézve, hogy ez template és milyen operációs rendszert tartalmaz (pl.: template_MSW2K3-STD-32bit),
  • Tipp: a template megosztott háttértár helyett helyire is telepíthető, ekkor viszont csak az adott fizikai gépről lehet a későbbi létrehozásokat megcsinálni.
• Operációs rendszer telepítése a megszokott módon.
• VMware Tools telepítése. Érdemes az egyedi telepítést választani és a “Wyse Multimedia Support” kivételével minden komponenst telepíteni. Később jól jöhet!
• A hálózati kártya IP-címét vagy DHCP-re kell állítani vagy olyan fix címre, melyről tudjuk, hogy később sem szabad használnunk.
• Az operációs rendszer szervizcsomagjainak és egyéb frissítéseknek a telepítése.
• A fölösleges szolgáltatások el kell távolítani vagy le kell tiltani (többek között a “Windows Time” szolgáltatást és be kell állítani a VMware Tools-ban, hogy szinkronizálja a virtuális gép óráját a fizikai géppel, ajánlott olvasmány a témához).
• Szükséges alkalmazások telepítése és bekonfigurálása (RDP, VNC, PDF olvasó, vírusirtó, tömörítő, felügyeleti ügynökök, SNMP, Java, .NET, stb).
• Letöltött alkalmazások telepítő fájljainak és az operációs rendszer által elmentett “uninstall” fájlok és könyvtárak törlése.
• CD-ROM meghajtó betűjelének megváltoztatása (pl. Z:).
• Töredezettség mentesítés.
• Gép kikapcsolása.
• A virtuális gép template-té konvertálása (“Convert to template”).

Ha minden lépés sikeres volt, ekkor már bevetésre kész a template.

Virtuális gép létrehozása template-ből, avagy “Deploy Virtual Machine from Template”

Amennyiben a nehezebb, azaz manuális utat választottad, a 3. lépésben a “Do not customize” pontod válaszd, majd befejezve a létrehozást kész a virtuális gép, annak testreszabását kézzel kell elvégezni.

A “Deploy Virtual Machine from this Template” parancs segítségével indítsuk el az új virtuális gép létrehozását:

• A “Name”, az “Inventory Location”, a “Host / Cluster” és a “DataStore” egyedi igények szerinti megadása.
• A “Disk Format” lépésben a “Thick Format” pontot válasszuk, így a teljes háttértár létrejön.
• Ha a “Microsoft Sysprep” bekezdésben leírtakat jól csináltuk, a “Guest Customization” lépésben kiválasztható a “Customize using the Customization Wizard” pont, válasszuk is ki, a “Next” gomb megnyomására egy új ablak nyílik, amiben testre szabhatjuk az új virtuális gépet.
• A lépésekben megjelenő mezők kitöltése egyértelmű, nem térnék rájuk külön ki, kivéve a következő kettőt
  • “Network” lépés. Érdemes a “Typical” beállítást választani és megfelelően konfigurálni a virtuális gépet.
  • “Save Specification” lépés. Amennyiben elmentjük a testreszabás beállításait, úgy a következő alkalommal a “Guest Customization” lépésben (3. pont) használhatjuk azt a “Customize using an existing customization specification” pontot választva, ezzel kerülve el az állandó adatok rögzítését (pl. kulcs).
• A folyamat lezárásával (“Finish”) létrejön a virtuális gép, mely indítása után lefut a testreszabás a megadott paramétereknek megfelelően.

Ettől a ponttól kezdve nincs más hátra, mint birtokba venni a gépet és a funkciójának megfelelően beállítani.

Javaslat

Érdemes az elkészített template-eket hónapról hónapra elővenni és egy kicsit “leporolni” őket, azaz visszakonvertálni “hagyományos” virtuális géppé (“Convert to virtual machine”) és elindítva telepíteni az időközben kiadott frissítésekkel és szerviz csomagokkal, valamint aktualizálni a telepített alkalmazásokat (pl. vírusirtó). Ha kész, egyszerűen újra template-té kell tenni a gépet (“Convert to template”) és újra használhatjuk, mint “golden image”-t. Ezzel sok időt spórolhatunk meg a későbbiekben.

Lehetséges hibák és azok megoldása

• Ha a “Guest Customization” lépésnél mindhárom pont szürke, azaz kiválaszthatatlan, és alattuk a “Windows customization resources were not found on the server” hibaüzenet látszik az azt jelenti, hogy a Virtual Center nem találja a szükséges fájlokat a megadott — a template operációs rendszerétől függő — könyvtárban, érdemes átnézni a szervert a “Microsoft SysPrep” bekezdésben leírtak alapján.

u.i.: van jó magyar szó a template-re? pl. sablon vagy minta? És a deploy-ra?

Sokan elfelejtik a VMware Tools-t felrakni a VM telepítése után, talán azért mert a linux-os telepítés egyszerűsége nem ismert számukra, ezért bemelegítésként álljon itt egy rövid kis összefoglaló a telepítési lépésekről:

P2V (Physical To Virtual)

A 4-es verzió óta nem kell mindenféle trükközésekhez folyamodnunk, a VMware Converter Standalone kiválóan használható fizikai gépeink online (működés közbeni) konvertálására. A termék ingyenesen letölthető és használható, akár Linux vagy Windows gépre is feltelepíthető. A vCenter Server-be integrált változathoz képest két hátránya van nem tud P2V folyamatot beütemezni és ColdCloning-ra (CD-ről boot-olós offline konvertálás) nem használható. Viszont egy előnye is van, ugyanis a vCenter-es változat nem tud Linux gépet konvertálni. Az előadás dia azt mutatja be, hogy amennyiben a forrás gépen LVM-et használtunk, azt a konvertálás során szétszedi; viszont – ha szükséges – az IDE-SCSI átalakítást megteszi, kijavítja az fstab-ot is. Hasznájátok!

Lemez növelése, hozzáadása működés közben

SWAP növelése esetén a következőképpen néz ki:

Hot-Plug CPU

Ha hozzáadtuk a VI (ez nem a unix/linux vi editor! ) kliensben az új CPU-t, akkor már csak le kell futtatni – természetesen root jogosultsággal – a fenti script-et.

Hot-Add RAM
Ugyanaz mint a processzornál, csak itt még a Linux-ban aktív SUSPEND és hibernációs képesség is bekavar, ezért azokat mind ki kell kapcsolni – mert még több szerver disztribúcióban is alapból aktív! A script elérhető:

vCenter Template
Igazából semmi különbség nincs a Windows és Linux alapú template-ek között, mindkettő használható és működik: hozzunk létre egy egy új VM-et; telepítsük fel a linuxunkat, konfiguráljuk be, rakjuk fel rá a VMware Tools-t, illetve minden corporate standard alkalmazást; állítsuk le; konvertáljuk át template-té; hozzunk létre egy ‘customization specification’-t és mehet is a deploy! A testreszabásban (customiation) lehetőség van az új gép gép nevének, hálózati beállításainak konfigurálására. Hasznájunk a template-ben LVM-et, így kellően kicsi template-et tudunk létrehozni és garantáljuk a későbbi fájlrendszer növelési igények teljesíthetőségét is.

Időszinkron
Két lehetőségünk van – és persze az egyszerűbbet fogom választani:

a) guest-ben NTP-n keresztül: itt a VMware Tools-os időszinkront a hoszthoz le kell tiltani, DE ha az alábbi műveletek bármelyikét csináljuk (tools startup, taking a snapshot, resuming from a snapshot, resuming from suspend, VMotion), a Tools MINDENKÉPPEN fog egy ad-hoc időszinkront csinálni a hoszthoz, tehát a hoszton mindenképpen be kell állítani az NTP alapú szinkront. Ha pedig már úgyis beállítjuk, akkor használjuk a kövekzető lehetőséget.

b) VMware Tools szinkron a hoszthoz: guest-ben nem kell NTP-t, sőt a Tools-t sem konfigurálni, mert ez a fajta időszinkron a VI kliensben a VM paramétereknél beállítható. Viszont attól függően, hogy milyen disztribúciónk és boot loader-ünk van, szükség lehet a /etc/lilo.conf vagy /boot/grub/grub.conf paraméterezése. Disztribúciónkénti részletes listát itt olvashattok: http://kb.vmware.com/kb/1006427

Nekem ez bevált!

Kernelben integrált VMware driver-ek
Ebből egy részeltesebb cikket tervezek írni, ezért most csak annyi, hogy 2.6.33-as verzió óta már a kernel része néhány VMware driver.

A teljes előadás anyag elérhető a letöltések szekcióban, sőt a videón is dolgozunk!

VC 2.5 U2 vagy U3-ra való upgrade-je után nem működik a template deploy utáni customization, aminek az az oka, hogy a template-ben régi VMware Tools van, ami nem működök együtt a VC ezen verzióival.

Megoldás:

- Template konverzió VM-é, Tools upgrade, majd vissza template formátumba. Ennek az a hátránya, hogy munkás és ha korábbi ESX verziód van (pl. 3.0.x), akkor azokra nem működik a customization.

- VC2.5U3-ban javították ezt a hibát, így U3-ra menjünk, majd csináljunk egy új customization-t, akár egy meglévő lemásolásával. Ez után megy az összes (a korábban létrehozottak is) customization. EZ  A TUTTI!

Részletesebben itt

Bár már sok helyen belinkel-ték, de innen sem maradhat ki. Nagyon jó guide arra, hogy hogyan is kell profi módon template-et csinálni.

Kicsit macerás, de szerencsére nagyon ritkán csinálunk új template-et.

VM template best practices